Proverbs 19

A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az! ^a1A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt. 2Életnek kútfeje az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk. ^b 3A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt. 4Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek. 5Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta. ^c 6A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt. 7A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van; ^d 8A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat. ^e 9Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt. 10A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot. ^f 11Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik. ^g 12Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg. ^h 13Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete. 14

Bölcseség és bolondság, különösen a beszédben

15Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van. ⁱ 16Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi. 17Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr. ^j 18A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre. ^k 19A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; a ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen! ^l 20A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák. 21Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd. 22Drága kő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik. ^m 23Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is. ⁿ 24Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is. ^o 25Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene. ^p 26Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ő bolondságában. 27A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától. ^q 28Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést. ^r 29A ki igaznak mondja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő. ^s